Kezdjük inkább némi történelmi érdekességgel!

Az alábbi képen ugye Európa látható a Népvándorlás kezdete előtt.

Ha jól látom ilyen, hogy Magyarország nem nagyon, illetve nagyon nem található rajta.

Aztán érkezett egy „migrációs” hullám, az alábbi kép szerint keletről és mert nem volt se kerítés, se igazi ellenállás be is jutott Európába.

Becsületükre legyen mondva őseinknek, miután felismerték, hogy ettől nyugatabbra már nem lehet menni (ebben a felismerésben a kezdeti sikerek ellenére nagyban segítette a 955 augusztus 10 augsburgi vereség, ami a kalandozások korának végét jelentette) sikerült letelepíteni az addig nomád életmódhoz szokott magyarokat és hont alapítani, amit már akkor is szokásos külső segítséggel, sikerült is megszilárdítania Szent Istvánnak.

Most meg van egy V. Iktorunk aki érdekes törzsfejlődésen (vagy visszafejlődésen) keresztül menve (?), kerítést épített, „hadakozik” és folyamatosan (gondolom) amnéziában szenved, mert a saját maga által mondottaknak is tudja az ellenkezőjét mondani és a nyáj meg csak bééééééééééééééget.

A „törzsfejlődés” (az a baj, hogy ebben a szóban benne van a törzs, melynek van egy csigolyákból összeálló része, így azért kissé torz ebben az esetben az összevetés) röviden:

Van egy Erdélyből a zöldhatáron érkezett család, mely körülményei jobbrafordulását az MSZMP keblein belül képzelte. Apuka függetlenített párttitkát lett, az egyik fiú a szokásos sorrendben, Kisdobos-Úttörő-KISZ rendszerbe a Kommunista Ifjúsági Szövetség oszlopos tagjává vált, mert akkor ez volt az érvényesülés menete. Aztán (és tessék figyelni, mert ez fogja végig jellemezni a pályafutását /szélkakas effektus/) amikor a pártállami rendszer recsegett-ropogott, hopp alakított egy Fiatal Demokraták Szövetségét, fiatalos liberális alakulatot. Nagy Imre temetésén hatalmas beszédet mondott, többek között a szovjet csapatok kivonását követelve (mint később kiderült ez már akkor eldöntött volt, és ugye azt követelni ami nélkülünk is bekövetkezik, finoman is kizárólag hatásvadász, de nagyon látványos), belerúgva az akkor ott felsorakozó kommunista vezetőkbe, többek között Pozsgay Imrébe is, aki később meg harcostársa lesz. Szerepet vállal a Liberális Internacionáléban is, sőt annak alelnöke is lesz. Aztán jön a felismerés, hogy erről az oldalról nem lehet nagyot "alkotni" (alkotni értsd: pénz hatalmat szerezni) és elkezd csúszni jobbra, ma már egészen szélsőjobboldali retorikát használ. Mindig tudja mit kell mondani, mit „esznek” meg. Goebbelsi propaganda fogások, mellé félelmetes populista retorika társul (ami talán ennél is érdekesebb, hogy az ősfideszesek jelentős része még mindig ott van mellette, és asszisztálnak a köpönyegek váltásánál). És most, hogy az Európai Unió talán legnagyobb válságát éli át, elkezdi osztani az észt és próbál megmentőként tetszelegni olyan országok képviselői között, akik jelentős része minden szempontból, szerencsésebb politikai és gazdasági történelmük miatt előttünk járnak, szerencsére a világ ezt nem annyira akarja "enni", annyira semmiképpen, mint a magyar valóságba belesüpped napi megélhetésükért küzdő, „kalandvágyból itthon maradt” honfitársaink egy része. Közben kinyilatkoztatja, hogy a demokrácia, mármint a liberális demokrácia már régen megbukott (ezt mondja egy hajdan magát liberálisnak beállító ember) és az erős egy személyhez kötött „demokrácia” a siker útja. És igaza van(?), legalábbis a saját nézőpontjából, hiszen egy falusi gyerekből egy milliárdos vezetővé avanzsált úgy, hogy soha nem volt munkahelye a parlamenten kívül, a pénz mégis dől hozzá, meg a szűk köréhez. Aki nem áll be a sorba azt kipenderíti a húsosfazék mellől és más veszi át a helyét, de a lényeg a pénz és a hatalom.

Közben az ország, egy régi kommunista indulót idézve, „egy harmada éhen gebed, az éhség a szenny marj fel testedet”, de ezen simán átlép, mert talál mindig olyan ellenségképet aki ellen lehet hangolni a birkanyájat és mindig lesznek elvtelen, megvehető férgek is a kórushoz.

A nagyformátumú vezetőt éppen az különbözteti meg a szélkakastól, hogy vannak olyan szilárd elvek, ami akkor is szilárd, ha nem az a legnépszerűbb, nem azt mondja, amit a tömeg hallani akar, hanem ami igaz. Itt meg benyalják, hogy ami plakátokon a propaganda kiadványokon szerepel az az igazság és nem az, hogy hónap 20-a környékén elfogy a pénztárcából a pénz rezsicsökkentés ide, „reformok működnek” oda, ellenére is!

Szóval itt a magyar siker recept (?)! Köpönyegforgatás – gátlástalanság(?)!

És a még éppen pislákoló demokráciánkban hol az ellenzék? Hát sehol!

Erőtlen, gyenge, vezér nélküli, szétszabdalt és megalkuvó! Egy részük, a kommunista hagyományokat követve a „király” kottájából játszva, gyengeségét palástolandó, még segíti is hatalomban maradni.

Most olvasom, hogy a szélsőjobbosok (azért most éppen "testvérpárt” lévén ez nem meglepő) és már az MSZP is „migráns kérdésben” beáll V. Ikort mögé. Mi van?

Tényleg meghülyült ez az ország?

Szerencsére tudom, hogy nem! Egyszer el fognak fogyni a képzelt ellenségek, remélem, minél előbb, lesz egy vállalható demokratikus vezető, aki mögé oda lehet állni és kisöpörni azt amit ki kell. A civilek jelentős részén és néhány pártformáción már látszik, hogy elegük van és elültették már azt a bokrot, melynek vesszőiből lehet söprűt készíteni, viszont addig az országot valahogy talpon kell tartani, mert ámokfutás után csak halottak és romok szoktak maradni.

https://www.youtube.com/watch?v=L6b-89iKJbQ

(ezt nagyon végig kell nézni, nem csak az első klipet)