…….benne magamról, múltról és jelenről.

(Most sokat fogok „lopni” a kedvencektől)

Tegnap egyedül autóztam és kedvenc CD-im közül nyugodtan tudtam hallgatni néhányat. Az első egy Beatrice album volt és ettől beindultak a gondolataim arról a korról, amikor még vállig érő hajjal, szakadt farmerben tornacipőben Rice, P. Mobil, Hobo és Bizottság koncertekre járva hittem, hogy meg fogom váltani a világot. Éreztem, bár sokszor pontosan nem tudtam, hogy ezekben a dalokban több van mint elsőre érthető, vagy a megfelelő bölcsesség hiányzik hozzá. De a lázadás biztos bennük van, ha másként nem, gúnnyal:

„Éljen, éljen Hurrá!
Éljen, éljen Hurrá!

az én világomban mindig kék az ég
hajamat borzolja a tavaszi szél
búza virág koszorú
itt senki se szomorú

Éljen, éljen Hurrá!
Éljen, éljen Hurrá!

keblemen a büszkeségtől
szétreped az ing
kellene egy kislány
mivel babám nincs
de itt van már a kikelet
a madár is csicsereg”

(Beatrice)

(Kerényi ma elalélna egy ilyen szövegért)

Tudtam, bár részleteiben nem tanultunk Trianonról, de arra elég volt, hogy hatalmas legyen bennem a nacionalizmus. Ezt nem kicsit erősítette a P. Mobil Honfoglalása:

„Azok a hegyek még ma is állnak,
Azok a folyók még ma is futnak,
Az a csillag még ma is mutatja az utat,
Az a nép még ma is él.


Túl az Üveghegyen, a Kék-kerek tengeren,
Az Égig érő fa alatt, egy szép helyen,
Ott ahol a világ Virágos Bölcsője állt,
Élt népével Puszta, magyar király.
Három fia volt az öreg Pusztának,
A vadászt hívták Jó Szél Fúvásának,
A kovácsot Szép Tüzek Lángjának,
A legkisebbet Szép Mező Szárnyának.
Szép Mező Szárnya jel alatt született,
Szívébe írva gyönyörű üzenet:
"A világon élni csak hősként érdemes",……

……Évszázadokon át a maradék ment tovább,
Vívta utolsó csatáját, az utolsót.
Hány mezőn és harc után álltak a túlélők némán?
Reményük csak egy, a jövőt vérük váltja meg.
Hány folyón és hegyen át vezetett az út tovább?
Mit a hét törzs keresett, a nemzet kapta meg.
Puszta népe, utadnak vége,
A hegyen túl vár az Aranyos Szegellet!
Puszta népe, utadnak vége,
A hegyen túl vár az Aranyos Szegellet!

Állsz a hágón, az égbolt határán.
Tiéd lenn a völgy.
Népek élnek a két folyó partján.
Ekét vár a föld.
Hajtsd meg Álmos ősz fejed, élni csak velük lehet.
Hajtsd meg Álmos ősz fejed, élni csak velük lehet.
Viharok tépik mezőnek virágját,
Színe mint a vér.
Lobog a zászló a városod tornyán.
Otthon vagy, fivér!
Hajtsd meg Álmos ősz fejed, élni csak velük lehet.”

És bár messze volt a főváros, pontosan lehetett érezni miről szól a Bizottság:

„Kelj fel, kelj fel, vár a munka, vár a gyár
Kelj fel, kelj fel, vár a hivatal, vár a vár……

………Nagyon nyugodt az idegrendszerem
A hétvégéket kiheverem
A tévé be van kapcsolva
Azt nézi minden rabszolga
Tipikus mai munkaerő vagyok
A békásmegyeri rabszolgatelepen lakok.”

Mi változott mára? Nincs gyár és nincs munka, de Békásmegyer változatlan.

És persze a 60-70-es évek életérzésével induló Hobo, akinek szerintem nyílt rendszer kritikája a Vadászat albumban csúcsosodott ki, de minden Hobo koncerten pontosan kitapintható volt, hiszen volt elvtárs pukkasztás, Kex, József Attila és Faludy György is Hendrix, Stones, Doors és Ginsberg mellé, ami ugye egyik sem a szocialista kultúra eleme volt.

Budapest messzeségéből adódóan Kontroll Csoport, Európa Kiadó stb. maximum kazettán jutott el hozzám, de átütő ereje az így is volt.

Emlékszem, amikor megnéztem az Illés filmet (őket koromnál fogva a nagy korszakban nem láthattam) pontosan tudtam, hogy mit jelent 1968 után

„És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.” (Bródy)

, de az az átütő erő ami ott a közönségből lejött, nagyon megdöbbentet.

Aztán vissza a nacionalizmushoz, amikor politikai gazdaságtan órán szigorlat előtt elemeztem a dák-román elméletet bizonyítani vágyó Ion Lancranjan írásait próbálva felismerni minden hibáját-következetlenségét. Rávilágítva, hogy nekik aztán semmi közük Erdélyhez és gyökértelenek és 400 év hiányzik a történelmükből és….. egyébként is……

Ott voltam az első igazi bányásztüntetésen Pécsett, amikor az MSZMP határozott az Uránbánya bezárásáról és ott volta a Hősök terén Nagy Imre és társai temetésén, hallottam egy Orbán Viktor nevű felszólalót, aki sok mindenről beszélt és kimondta, hogy „ruszkik haza” és elhittem, hogy ezt így is gondolja.

Aztán rendszerváltás, NATO tagság, belépés az EU-ba és semmi. Itt van egy miniszterelnök aki már nyomokban sem emlékezet Orbán Viktorra, illetve arra aki a Hősök terén anno szónokolt (mint később kiderült már el döntött volt akkor a szovjet csapatok kivonása – ennyit a lánglelkűségről és bátorságról), vagy mégis mert lehet, hogy csak szélkakas és nem is zászló?

„Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.” (Bródy)

Szóval hallgatom a Ricsét és ismét aktuális, ahogy az Illés is aktuális volt még a kilencvenes években és sajnos még most is. És eszembe jut, hogy Bródy János mostanában is lázad (Ezek ugyanazok, Lesz még egyszer stb.), semmi nem változik Magyarországon, ugyan az a kommunista ideológia van megspékelve némi szélsőjobbal.

És hol a nacionalizmusom? Nagyon szeretem ezt az országot, talán tenni is tudok érte, de ahogy felnőttem és több ismeretre tettem szert a rosszértelembe vett nacionalizmus elillant, mert ezen a földön előttünk is éltek különböző népek, egyesek még hosszabb ideig is mint mi. Nyitottabb, toleránsabb és sokkal hazaszeretőbb lettem, de ez már tudatos és nem mások ellenében. Tudom, hogy csak együtt összefogva a szomszédokkal lehetünk sikeresek. Nem az ellenségeket kell keresni, hanem a kapcsolatokat, nem elszigetelődni kell, hanem nyitni:

„Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.”(Bródy)

Ezek az előadók tudták, ki merték mondani, még ha az aczéli kultúrpolitika el is akarta hallgattatni őket, de néhányuk még ma is mondja és érdemes figyelni rájuk.

És még valaki eszembe jutott, Hofi Géza és az ő előadásai. Más műfaj, de még mindig aktuális hiszen visszahozták azt a rendszert amiben az ő szavai is pontosan „ültek” és ülnek ma is. Ezért végezetül Hofi után szabadon:

      "Mama képzelje el jobban élünk.

      Tényleg Géza?

      Nem, csak képzelje el!"